Életrezzenések

Egy ősi család huszadik századi tagjainak „viharos” életére ad rátekintést a könnyed stílusú korrajz. A békés-háborús történetek humort sem nélkülöző leírása mára is érvényes gondolkodás- és magatartásformát sugall az erre érzékeny olvasónak. Az életrajzi ihletésű visszaemlékezés 20. századi három nemzedék életének történésein keresztül ad élvezetes és élethű korrajzot. A nagyanyi irányította vidéki kúrián töltött évek élményei és tanulságai életre szólóan rögződnek a serdülő korú kislányban. A gyerekkor aprónak tűnő emlékei kaleidoszkópszerűen jelennek meg egy-egy kép, hangulat, mozdulat és egyéb mindennapi dolog felelevenítésében. Példaképet lát a szőlősgazdaként is megcsodált, serény és embertársai iránt a nehéz időkben is segítőkész nagyszülőben, a vele töltött idő kedvelt időszaka lesz a háború előtti évek értékrendjének, társadalmi szokásainak és elvárásainak megismerésében. Szorgalmat és kitartást tanul a „nyitott szemű” lassan bakfis a fővárosi szülők otthonteremtő munkájából is, gazdagodik az iskolai, internátusi évek élményeivel. A család kiegyensúlyozott életvitelét azonban megzavarja a háború a sokszor életveszélyes eseményeivel, a felborult élet- és értékrenddel. Túl kell élni a nagyapa halálát, a kúria kifosztását, a rózsadombi ház törvénytelen elvételét. A családnak újra otthont kell teremteni a vidéki kúrián és a szocializmusban várossá növesztett településen is, ahová a családfőt ”áthelyezése” kényszerítette. Keserédes emlékek rohanják meg az asszonnyá lett lányt, amikor a másé lett régi családi házat felkeresi. Megörökölt tárgyakkal és a megélt tapasztalatokkal teremti meg új otthonukat, ismeri meg a „vidám barakk” idején a vidéki városban élhető életet, még a luxusként kezelt külföldi utazás és autóvásárlás „élményeit” is. Férje korai elvesztésével azonban újabb életforma váltásra kényszerül, melyhez gyermekei adnak új erőt.